Két test, egy lélek (Dead Ringers), kitaláló: Alice Birch, szereplők: Rachel Weisz, Britne Oldford, Poppy Liu, amerikai pszichothriller minisorozat, 1 évad, 6 rész (58-65 perc), 2023. 18 éven aluliaknak nem ajánlott!
Istent játszva
David Cronenberg 1988-as klasszikusát idézi meg a cím, ám a modern feldolgozás alkotói gondoltak egy merészet és a főszereplők nemét megváltoztatták, de nem csak ebben nyújt újat a minisorozat. Rachel Weisz zsenálisan alakítja a szülészorvos ikerpárt, akik a gyerekvállalás intézményét alapjaiban akarják megváltoztatni. Mivel két teljesen eltérő személyiségről van szó, a reformtörekvéseik is különböznek és a kapcsolatukba belerondító barátnő visszafordíthatatlanul a pusztulás felé sodorja őket. Az Amazon Prime-on található sorozat embert próbáló, nehéz és véres darab. 
Stewart és Cyril Marcus egypetéjű ikrek voltak és mindketten New Yorkban praktizáltak nőgyógyászként. 1975-ben holtan találtak rájuk 45 évesen. A testvérpár életéről, hanyatlásáról és haláluk különös körülményeiről több írás is megjelent, David Cronenberg kanadai forgatókönyvíró-rendező ezekből merített (szabadon kezelve az anyagot), amikor 1988-ban elkészítette Két test, egy lélek című pszichothrillerét Jeremy Irons főszereplésével. A film a bemutatásakor nem robbantott bankot, a kritikusok és a testhorror rajongói ugyanakkor szerették és mára kultfilmmé nőtte ki magát. Mikor Irons nem sokkal később megkapta élete eddigi egyetlen Oscarját A szerencse forgandóért, beszédében köszönetét fejezte ki Cronenbergnek a lehetőségért, hogy eljátszhatta az ikerpárt (a szerepet Robert De Nironak és William Hurtnek is felajánlották).
A 2023-as változat sorozat formájában dolgozza fel a történetet és Rachel Weisz játssza a főszerepet. A filmben egy nő ver éket az ikerpár közé, ez most is így történik, de a változtatásra korántsem divatból került sor, hanem azért, hogy plusz érzelmi töltetet adjon a cselekménynek. Beverly és Elliot Mantle szülészorvosként megtapasztalják a közegészségügyben uralkodó áldatlan állapotokat és nőként jobban (hitelesebben?) képesek azonosulni pácienseikkel, valamint a rájuk váró megpróbáltatásokkal. Úgy érzik, a pénzhiány és a rengeteg szabály megköti a kezüket, ezért egy magánklinika létrehozásán fáradoznak, ahol – a kíváncsi szemektől távol – kutatásokat is végezhetnek. Álmuk valóra válik, megszerzik a szükséges összeget, de a színésznő Genevieve (Britne Oldford) megjelenése mindent felborít és féltékenységet szül kettejük között.
A sorozatban kendőzetlenül mutatják be a szülést és a nőgyógyászati beavatkozásokat és bár megőrzi az 1988-as film képi világát és atmoszféráját, a testhorror és a bizarr orvosi eszközök ezúttal kimaradnak. Az éles szike újra és újra belevág a húsba, rengeteg a vér, a feszültséget azonban sokkal inkább a két testvér közötti viszály okozza. A korábbi filmtől eltérően Beverly és Elliot minden pillanatban megkülönböztethetőek, sőt, már a nyitójelenetből megtudhatjuk, melyikük milyen természetű. Látszólag ezzel sokkal kiszámíthatóbbá válik az egész, de nem, annál azért ez a forgatókönyv – ezen szempontból legalábbis – sokkal okosabban van megírva.
Az alkotók rengeteg aktuális kérdést tesznek fel pl. a karrierrel és a gyerekvállalással kapcsolatban, melyre az eltérő személyiségű ikrek más-más választ adnak. Mindkettő okos és sikeres nő, akik meg akarják reformálni a szülés több évszázados intézményét és szokásait, ám amíg egyikük visszafogottan áll hozzá a témához, a másik sokkal radikálisabban, akár az etikai szabályokat áthágva is. Gyakran ültetik őket asztalhoz és beszéltetik, hiszen előbb pénzt kell szerezniük, majd amikor megkapják azt, elszámolással tartoznak a befektetőik irányába. A néző látja és érzi, hogy a munkában és a magánéletben mennyire másként állnak hozzá a dolgokhoz. Ennek során egyértelművé válik, hogy egymás nélkül nem tudnak létezni, de ez a szoros és elválaszthatatlannak tűnő testvéri kapcsolat rendkívül beteges és mérgező.
A cselekmény jelenbe helyezése és az ikerpár nemének megváltoztatása működik, a női lét témájának beemelése és női szemmel való láttatása új értelmet ad a mondanivalónak. Ugyan csak nagyvonalakban hasonlít az írott és megfilmesített feldolgozásokra, de sikerült valamennyit megőriznie a Cronenberg-féle feszültségből és őrületből. Weisz nagyszerűen helyt áll a kettős szerepben, a „két test, egy lélek” nem is szorul különösebb magyarázatra. A lezárás brutális, de hagy néhány kérdőjelet maga után, akárcsak néhány szereplő és cselekményszál. A régi történet 2023-as újraértelmezése és aktualizálása egy véres, szarkasztikus humorú, nyugtalanító darab, mely, ha nem is hagy kitörölhetetlen nyomot a nézőben, de azért sokáig ott motoszkál mindenki fejében.
